Almatörténelem

A világon az egyik legnépszerűbb fajta a Gala – Magyarországon sokszor Gála – alma, amelynek egyik változatát, a Gála Mustot családi gazdaságunkban is termesztjük és az Almanedű natúrlevekhez is felhasználjuk. A Gala sikerét a fogyasztók körében szép színének, édeskés ízének, roppanós „húsának” köszönheti. A termesztők azért szeretik, mert bőségesen terem, hosszan eláll és jól szállítható, ugyanis vastag, viaszos héja van. Kevesen tudják, hogy a Gala alma Új-Zélandról származik, a távoli szigetországban nemesítette az 1930-as években James Hutton Kidd.

Szép, szép, de rossz ízű

A későbbi híres nemesítő 1877-ben született Angliában, szülei nem sokkal később a jobb élet reményében vándoroltak ki Új-Zélandra. Mezőgazdasági ismereteket tanult, majd testvérével gyümölcstermesztésbe kezdett egy kisebb területen. Akkoriban az alma mellett még más gyümölcsökkel is foglalkoztak. James Hutton Kidd később tudományos érdeklődéstől hajtva új termesztési módszerekkel kezdett kísérletezni. Lelkes támogatója volt a növénybetegségeket kutató intézet megalapításának és gyorsan felismerte, hogy jelentős igény lenne más almafajtákra. Nagyon tetszett neki az Egyesült Államokban nemesített Delicious és Jonathan (Jonatán) szép kinézete, de az ízükkel elégedetlen volt. Ezeket a fajtákat próbálta keresztezni a jobb ízű angol fajtákkal. Az általa nemesített variánsok fejlődéséről részletes feljegyzéseket készített.

.Az első nagyobb sikert 1912-ben érte el, amikor az egyik általa nemesített fajta termőre fordult és keresetté vált. James Hutton Kidd elkzedte nagyobb területen termeszteni az új variánst, aztán a gyümölcs szaporításának jogait az 1930-as évek elején eladta – ez a fajta a ma is ismert Kidd’s Orange Red.

A sikeren felbuzdulva tovább folytatta nemesítői kísérleteit, emellett a helyi közösség megbecsült tagja volt, számos szakmai szervezet munkájában vett részt.

Posztumusz siker

Legnagyobb sikerét mégis 1945-ben bekövetkezett halála után érte el. A második világháború idején az általa nemesített fajták növendékeit egy kutatási célú gyümölcsösbe telepítette át, hogy kereskedelmi minősítést szerezzen nekik. Öt évvel később a legtöbb variáns ugyan hozott termést, de inkább sárgás volt a színük így nem váltak kelendővé. Egyetlen variáns, az eredetileg D8-nak nevezett fajta bizonyult sikeresnek, ezzel tovább kísérleteztek egészen addig, amíg 900 másik fajta közül kiemelkedőnek nem ítélték a kinézetét, a méretét, a színét és az ízét a szakértők. Ez lett a ma is ismert Gala fajta, amelynek mára több variánsa is világszerte elterjedt, mi a Gála Mustot termesztjük.

Bár a Gala nemesítése 1934-ben, még James Hutton Kids életében kezdődött, kereskedelmi forgalomba csak az 1960-as évek végén került. Azonnal az egyik legnépszerűbb fajtává vált.

James Hutton Kiddre ma úgy tekintenek, mint az új-zélandi almatermesztés atyjára. Az 1970-es években díjat alapítottak a tiszteletére.

Forrás: Új-Zélandi Enciklopédia – https://teara.govt.nz/en/biographies/4k11/kidd-james-hutton

Az egyik legkedveltebb és élénkzöld színével az egyik legmutatósabb alma a Granny Smith. Kevesen tudják, hogy ez a fajta nem a nemesítőktől kapott fantázianevet, hanem Smith nagyi „találta fel” az 1860-as évek végén Ausztráliában. Családi gazdaságunkban is termesztjük ezt a fajtát és az Almanedű 100 százalékos natúrleveihez is felhasználjuk.

Szemétből almafa

Granny, azaz Maria Ann Smith Angliában született 1799-ben, majd férjével és nyolc gyermekével együtt 1838-ban Ausztráliában telepedtek le és a mai Sydney területén kezdtek gazdálkodni.

A róla elnevezett alma 30 évvel később „keletkezett” – véletlenül. Granny, vagyis a nagyi pitét akart sütni, ezért vett a piacon egy láda tasmániai vadalmát. Néhányat, ami már romlani kezdett, kidobott a ház mellé a szemétbe. Hetekkel később facsemeték bújtak elő a földből, majd az egyik termést is hozott – nagy, zöld, lédús almákat. Granny Smith úgy vélte, hogy ez egy új almafajta, ezt a véleményét osztotta egy másik környékbeli gazdálkodó, Edwin Small is.

Granny Smith 1870-ben meghalt, az újfajta alma pedig egyre népszerűbb lett a környéken. Férje halála után farmjuk egy részét egy helyi gazdálkodó, Edward Gallard vette meg és neki köszönheti a világ, hogy a híres zöldalma, amely „feltalálója” után a Granny Smith nevet kapta, nem csak helyi kuriózum maradt Ausztráliában.

A Granny Smith az Egyesült Királyságban az 1930-as évek óta kapható, az Amerikai Egyesült Államokban az 1970-es években vált ismertté. Manapság Ausztrália és Új-Zéland mellett az Egyesült Államokban és szerte Európában is termesztik.

A Granny Smith almák kemények, savasak, ízük fanyar, lassan kezdenek barnulni és nagyon hosszú ideig tárolhatók.

Forrás: https://australianfoodtimeline.com.au/1868-granny-smith-apple-appears/

Csodálatos látványt nyújt a gyümölcsös, virágba borultak az almafák! A virágzás 10-20 napig tart, évenként ingadozik a kezdete és a hosszúsága is. Az egyes fajták nagyjából egyszerre, egy-két nap különbséggel bontják ki virágzatukat. Egy fán akár 300-400 virágzat is lehet, ezekben pedig akár 5-6 virág is nyílhat.

Az áprilisi fagyok országszerte nem kímélték a gyümölcsfák nagy részét. Szerencsére az almafák nem estek áldozatul a rosszkor jött hidegnek! Nagyon vártuk, hogy a rügyekből kipattanjanak végre a csodás virágok és rózsaszínbe burkolózzon a gyümölcsös. Bízunk benne, hogy az időjárás a következő hetekben nem tréfál meg bennünket és idén is remek minőségű termésre számíthatunk.

Mitől függ a termés mennyisége és minősége?

Nagyon sok tényezőtől, ezek közül csak az egyik időjárás, igaz, azt nem tudjuk befolyásolni. Minden mást igen. A legfontosabb a talaj minősége, ha a fa nem tud elég tápanyagot felszívni, alig lesz virága és termése. Sok hobbikertész esik abba a hibába, hogy tavasszal jó sok műtrágyát szór a fa tövéhez. Ezzel viszont épp ellentétes hatást fog elérni: a műtrágyák többsége sok nitrogént tartalmaz. Ez ugyan a fa növekedéséhez látványosan hozzájárul, rengeteg hajtás és levél lesz rajta. Viszont a fa a sok nitrogén miatt csak a növekedésre fog „koncentrálni”, nem gyümölcs érlelésére. Az almafáknál csak érlelt szerves trágyát érdemes használni. Mi is így teszünk, hiszen környezettudatosan gazdálkodunk!

A talaj minősége mellett kulcsfontosságú a metszés: az sem jó, ha túlságosan visszametsszük az ágakat, de az sem, ha nem vágjuk őket vissza eléggé. Gazdaságunkban a metszéshez gyakorlott idénymunkásokat is foglalkoztatunk, akiknek munkáját folyamatosan figyelemmel kísérjük. Amikor a fák virágba borultak, megvizsgáljuk a virágzatot és ahol szükséges, ritkítjuk, hogy jó minőségű termést takaríthassunk be.

Amik nélkül nincs alma

Hiába minden erőfeszítés, hiába adtuk meg a talajnak a szükséges tápanyagot, hiába végeztük el tökéletesen a metszést, ha a beporzás nem hatékony. Vannak ugyan önbeporzó növények, az almafa azonban nem ilyen, szüksége van a méhek és más rovarok munkájára. A nagyobb gyümölcsösök mellé ezért méheket telepítenek, amelyek akár napi 6-8 órán át dolgozva elvégzik a beporzást. Nélkülük tehát nincs alma! Környezettudatos gazdálkodásunk miattuk is fontos, hiszen ha nem vigyáznánk a méhállományra, nem gondoskodnánk arról, hogy a beporzási időszakban, a „nagy hajtásban” például elegendő ivóvizet helyezzünk ki a kaptárok közelébe, az bizony a termésen is meglátszana.